Megjelent azoknak a településeknek a hivatalos listája ahol az úgynevezett falusi csok igényelhető.
A listán megjelent adatokra alapozva készült ez a térkép, amelynek segítségével a nemcsak böngészni lehet a támogatás feltételeinek megfelelő települések között, de néhány demográfiai következtetés is levonható.
Az OPEC szerdán keserves kínok között kialkudott megállapodása eddig 12%-kal növelte az kőolaj hordónkénti árát. Azonban tartósan magas olajárakra nem kell számítanunk.
Az olajháborút a szaúdiak kezdték azért, hogy Szíria miatt Oroszországot és Iránt, a palaolaj miatt pedig az amerikaiakat szivassák. Végül ők pislantottak először, és létrejött a kitermelés korlátozására irányuló megegyezés.
A megállapodásnak azonban számos buktatója lehet.
Az első egyből a kivitelezés.
Az OPEC tagjai a vállalt kitermelés-csökkentéseket saját maguk sem mindig veszik komolyan. A Goldman Sachs elemzői szerint az utolsó 17 alkalommal 1982-2009 között a papíron vállalt korlátozások általában 60%-os csökkentést jelentett a gyakorlatban.
Aztán ott vannak az oroszok, akik 0.3 millió hordóval kevesebbet termelnének naponta, de technikai okokra hivatkozva türelmet kértek, és nem szolgáltak részletekkel arra vonatkozóan, hogy hogyan és mikor kezdenek vágni. Ráadásul már korábban is előfordult, hogy hasonló megegyezésekhez sem tartották magukat.
A OPEC kartellen kívüli országok közül arra már most számítani lehet, hogy Mexikó, Brazília, Norvégia, Kanada, Kazahsztán növeli a kitermelést.
És ott van az Egyesült Államok.
Amikor az év korábbi részében 50 dollár közelébe emelkedett az olajár, Amerikában egyre több fúrótorony került beüzemelésre - elsősorban a nem konvencionális termelésben -, ha pedig innen tovább emelkednek még az árak, az ismét a termelés felfutását eredményezheti. - Portfolio.hu
A fúrótornyok száma már az év korábbi szakaszában emelkedett.
Az amerikai nem konvencionális olajiparnak további lendületet adhat az új kormányzat. A pletykák szerint a fosszilis energiaforrásokat előnyben részesítő Trump a szabályozások lazítására készül, ami költséghatékonyabbá teheti a kitermelést.
A kínálat mellett figyelembe kell venni a kereslet alakulását is.
Semmi jele, hogy a Észak-Amerika vagy Európa jelentős gazdasági növekedést tudna produkálni a közeljövőben, és Kína körül is sok a kérdőjel.
10 évvel ezelőtt még attól retteghettünk, hogy mi lesz ha elfogy az olaj, manapság szó sem esik a kitermelés tetőzéséről. (Peak Oil) Sőt, a Shell egyik fejese, Simon Henry néhány hete arról beszélt egy konferencián, hogy az olajkitermelés tetőzését meg fogja előzni az olajkereslet tetőzése, ami szerinte akár 5 éven belül bekövetkezhet.
Az OPEC annyit biztosan elért a megegyezéssel, hogy rövid idő alatt több mint 10%-kal felnyomták az olaj árát. A belső érdekellentétek, a bevételnövelés kényszere, a tartós túlkínálat, és a stagnáló kereslet azonban könnyen az olajkartell jelentőségének csökkenését és akár a széthullását is eredményezheti.
Az Intrum Justitia kutatása szerint a magyar 18-24 év közötti fiatalok 46%-a lépne le az országból.
Nem sokkal vannak lemaradva mögöttünk az olaszok 44%-kal, illetve a megszorításokkal súlytott görögök fiatalok 43%-a mérlegeli, hogy egy másik országba költözzön.
You will find more statistics at Statista
A Credit Suisse 2016-os Global Wealth Report jelentése szerint Oroszország a világ legegyenlőtlenebb országa a világon, ahol a leggazdagabb 1% ellenőrzése alatt van a ország vagyonának 74.5%-a.
You will find more statistics at Statista
Havannában temetnek és vannak akik tényleg gyászolnak, Florida kubai származású lakosai pedig ünnepelnek. Fidel Castro halála után is legalább annyira megosztó személyiség, mint amilyen életében volt. Lesznek akik kegyetlen diktátorként emlékeznek majd rá, de olyanok is akik Latin-Amerika Dávidjaként, aki szembeszállt az amerikai imperializmus Góliátjával.
Egy 2015-ben készült felmérés alapján a kubaiak 44%-a pozitív 50%-a negatív véleménnyel volt Fidel Castro-ról:
Find more statistics at Statista
Fidel Castro halála teret engedett a Kuba jövőjével kapcsolatos találgatásoknak. Ebbe nem nagyon mennék bele, mert a kubai rendszer a Szovjetunió összeomlását követő súlyos gazdasági válságot is átvészelte, amire kevesen fogadtak volna annak idején.
Fidel Castro csak szimbólikus értelemben volt vezető, 2008-óta hivatalosan is a testvére, Raul Castro irányítja Kubát, aki nem a radikális reformok embere. Gazdasági téren történt ugyan némi lazítás, de ezeket még egy nagy adag jóindulattal sem lehet reformoknak nevezni. Raul 2018-ig marad a hivatalában, jelentősebb változások esetleg az utódjától várhatók.
Kuba jövőjére minden bizonnyal hatással lesz majd az Egyesült Államok új kormányának a hozzáállása is.
Fidel Castro 50 éves uralkodása alatt 11 amerikai elnök szolgált a Fehér Házban:
You will find more statistics at Statista
Castro Kubájáról sokat fogunk hallani a közeljövőben, ugyanúgy ahogy a jövő lehetőségeiről, de annak aki mélyebben szeretné megérteni az Egyesült Államok és Kuba viszonyát annak érdemes a Castro előtti Kubáról is tájékozódnia.
Már régóta szerettem volna ajánlani Dan Carlin, Hardcore History podcastjét. Erről annyit, hogy ha valaki korábban azt mondja nekem, hogy valaha fizetni fogok egy podcastért akkor kiröhögöm. A Hardcore History megváltoztatta ezt.
A jó hír, hogy a témába vágó epizód a "The American Peril" ingyenesen letölthető.
Ez a rész az Egyesült Államok történelmének arról a szakaszáról szól, amelyben a gyarmatosítás alól felszabadult fiatal demokrácia a saját érdekek országhatárokon átívelő kiterjesztésének dilemmájával szembesül. Kuba komoly tényező a történetben.
A hétvégén népszavazást tartanak Olaszországban Matteo Renzi parlamenti és választási reformjáról.
"...eltörölnék a felsőházat, a jelenlegi szenátus harmadára csökkenne és elveszítené törvényhozási hatáskörét. A jelentős költségcsökkenéssel, a törvényhozás munkájának gyorsításával járó törvényt a parlament már elfogadta, viszont mivel alkotmánymódosítással jár, népszavazáson kell szentesíteni." - Index
A referendum nem csak a törvényhozási reform jövője miatt érdekes, mivel Matteo Renzi a népszavazás kedvezőtlen kimenetele, a reformcsomag elutasításának esetére kilátásba helyezte a lemondását is.
Ha hihetünk a közvélemény-kutatásoknak erre jelenleg nagyobb az esély, az olasz lakosság többsége elutasítja a Renzi-reformokat.
Ennek megfelelően a piacokon némi idegesség tapasztalható. Az olasz bankok részvényeit szórják az ablakon, az olasz államkötvények értéke csökken, a kamatok nőnek a népszavazás napjának közeledtével.
10 éves lejáratú olasz államkötvény-hozam:
source: tradingeconomics.com
Matteo Renzi lemondása politikai bizonytalanságot eredményezhet Olaszországban minimum addig, amíg nem sikerül új kormányt alakítani.
De ha gyorsan össze is jönne az új kormány - ami az olaszokra nem jellemző - előfordulhat, hogy az euroszkeptikus, önmagát centristaként meghatározó, azonban bizonyos kérdésekben meglehetősen radikális álláspontot képviselő 5 Csillag Mozgalom kerülhet kormányra.
Felfelé ívelő Csillagok:
- A 2013-as olaszországi parlamenti választáson 25,5%-ot ért el harmadik erőként. A párt 109 képviselői és 54 szenátori mandátumot szerzett.
- A 2014-es európai parlamenti választáson 17 mandátumot nyert, és ezzel második helyen végzett a baloldali Demokrata Párt mögött.
- A 2016-os római főpolgármesteri választást az 5 csillagos Virginia Raggi nyerte a Demokrata Párt jelöltjével szemben, ezzel ő lett Róma első női főpolgármestere. - Wikipedia
Az 5 Csillag vezetője, Beppe Grillo utalásai alapján elképzelhető, hogy kormányra kerülésük esetén a következő referendum nem törvényhozási reformról, hanem Olaszország európai uniós tagságáról szólna.
Nigel Farage és Beppe Grillo - Embert barátjáról?
A piacok aggodalma nem alaptalan, és ez a nyugtalanság további kockázatokhoz vezethet. Az emelkedő kötvényhozamok nem csak az elgéggé eladósodott Olaszország (államadósság/GDP:133%) hitelfelvételét drágítja, hanem az egyébként is kihívásokkal küzködő olasz bankok tőkeállományára is negatív hatást gyakorolnak a csökkenő értékű állampapírok.
A Financial Times-nak nyilatkozó bankárok szerint akár 8 olasz bank is a csőd szélére sodródhat, ha elutasítják a reformokat a népszavazáson. Az Európai Központi Bank mindenesetre komolyan veszi a kockázatot, és kilátásba helyezték, hogy fokozzák az olasz állampapírok vásárlását:
Gyors segítséget kaphat Olaszország az Európai Központi Banktól. Ha a vasárnapi népszavazás után túlságosan megdrágul a jelentős adósságokkal küzdő ország hitelfelvétele, az EKB növelheti az olasz kötvények vásárlását – értesült a Reuters. Ám a kormányzó tanács engedélye nélkül ezt csak néhány napig vagy hétig teheti. - Euronews
Az EKB-tól származó értesülés érezhetően pozitív hatást csakorolt a piacokra a nap folyamán, és biztos vagyok abban, hogy ha szükséges, akkor a kormányzó tanács engedélyt ad a további kötvényvásárlások fenntartásához.
Azonban kérdéses, hogy hosszan tartó olasz kormányválság, vagy egy euroszkeptikus kormány megválasztása esetén elégségesnek bizonyul-e az EKB kötvénypiaci beavatkozása, illetve meddig tartható fenn egy európai ország gazdasága pusztán az Európai Központi Bank mesterségesen generált kötvénypiaci keresletének segítségével.
A napokban azt írtam a kamuhírekkel kapcsolatos hisztériáról, hogy az álhíroldalakat megpróbálják majd összemosni azokkal az alternatív véleményeknek hangot adó független oldalakkal, amelyek más nézőpontból közelítik meg a világ eseményeit.
Vagyis gyakorlatilag minden olyan politikai honlapot vagy blogot amely nem a mainstream média által diktált narratívát követi.
Erre nem is kellett sokáig várni, a Washington Post tegnap már le is hozott egy feketelistát, ami azoknak a weboldalaknak és hírportáloknak a neveit tartalmazza, amelyeket állítólag az orosz kormány pénzel, és a demokrácia szétzúzásán mesterkednek.
A listát egy névtelenségbe burkolózó, magukat szakértőknek nevező ismeretlen csoport küldte el a Washington Post szerkesztőségének.
A nevüket nem vállaló "szakértők" honlapja egy gagyi Blogger template, a Washington Post ennek ellenére minden állításukat készpénznek veszi, a listájukkal együtt.
Így gyárt kamuhíreket a Washington Post, és nem lepődnék meg ha szombatra már más mainstream kiadványok, akár magyar nyelvűek is átvennék ezt az igen bizonytalan eredetű baromságot, miközben a Washington Post-ra hivatkozva hitelességet kölcsönözhetnek az információnak.
Ezeknek az oldalaknak a nagyrészét nem ismerem, biztosan vannak közöttük álhíroldalak, és olyanok is amelyeket Putyin pénzel, viszont van néhány amit ismerek, és az egyetlen bűnük, hogy nem az amerikai kormány nézeteit, illetve nem a mainstream médiában megfogalmazott véleményeket visszhangozzák állandóan.
Sokan közülük már jóval azelőtt elkezdték nyomni az ipart, mielőtt a mostanában tapasztalható oroszhisztéria kitört.
A névtelen szakértők állítólag alapos kutatómunka és nyomozás eredménye alapján alkották meg a listájukat, ennek ellenére valahogy felkerült a listára a nutritionfacts.org is, ami egy táplálkozási tanácsokkal foglalkozó oldal. De ki tudja, Putyin talán egészséges ételekkel akarja tönkretenni az amerikai demokráciát.
Most már megvannak a demokrácia ellenségei, a másként gondolkodók listája, a következő lépés a cenzúra, és ez talán nincs is olyan távol mint gondolnád.
Obama októberben ezt mondta:
"Ebbe a vadnyugati információáramlásba bele kell építenünk valamiféle kurátori funkciót"
"Azt gondolom kell lennie valamilyen módszernek aminek segítségével olyan információk között böngészhetünk amelyek átmentek valamiféle alapvető igazság-teszten, a többit pedig félretehetjük, mivel semmi közük nincs ahhoz ami a világban zajlik."
Senki nem szeret tartozni, azt pedig pláne nem szereti senki ha az ő számlájára vesznek fel pénzt és azt felesleges hülyeségekre szórják el, a lehető leggazdaságtalanabb módon. Ezt csinálja az állam, ezt csinálják a törvényhozók, és ezért ráadásul még fizetést is kapnak.
Az államadósságot egy összegben vagy a GDP százalékában nem annyira egyszerű elképzelni, az egy főre jutó államadósság sokkal szemléletesebb.
Az alábbi infografika az egy főre jutó államadósságot illusztrálja a világ országaiban. Minél pirosabb annál nagyobb az államadósság a GDP százalékában, minél inkább középen van és minél nagyobb a terület, annál több az egy főre jutó államadósság. Ha nincs rajtad szemüveg, katt a képre.
"Én lennék a legboldogabb, ha nem csak a következő hónapokban, hanem a következő években, évtizedekben is 28 állam vehetne részt a találkozóinkon, ha vissza lehetne fordítani a folyamatot. De ez a döntés brit kezekben van."
Ezt nyilatkozta Donald Tusk az Európai Tanács elnöke októberben. A britek a népszavazáson ugyan már eldöntötték, hogy kilépnének az Európai Unióból, de ez elvileg nem kötelezi a kormányt semmire.
Tusk talán csak célozgatott arra a lehetőségre, hogy a brit kormánynak hatalmában áll megállítani az elszakadást, és nem ő az egyetlen, aki szerint a Brexit még nem dőlt el.
Tony Blair szerint például a Brexit még megállítható és elképzelhetőnek tart egy második népszavazást. Egy a napokban kiszivárgott dokumentum szerint pedig egy rakás politikus és közismert személyiség, mint Richard Branson és Bob Geldoff csendben már össze is dobtak 1 millió fontot, amit egy új népszavazás kiírását elősegítő kampányra szánnak.
Az Egyesült Királyság bentmaradására jelentősen meg is nőtt az esély november elején:
Elfogadta csütörtökön a londoni felsőbíróság azt a keresetet, amelynek beterjesztői szerint a brit kormánynak nincs joga parlamenti jóváhagyás nélkül elindítani az Egyesült Királyság EU-tagságának megszűnéséhez vezető folyamatot.- ATV
Az ítélet nem jogerős, a kormány fellebbezett aminek december körül lesz meg az eredménye. Azonban ha kénytelenek lennének parlamenti szavazást tartani akkor érdekes helyzet állhatna elő, mert a parlamenti képviselők többsége a referendum idején még maradáspárti volt.
You will find more statistics at Statista
Nem is kicsit, a képviselők 24%-a támogatta csak a Brexitet.
Én nem mertem volna mérget venni a Brexitre egészen november 8-ig. Donald Trump megválasztása viszont komolyan növelte a kilépés esélyeit. Az Obama-kormányzat a britek unióban maradását támogatta, olyan kijelentések is érkeztek Washingtonból, hogy a Brexit esetén a kereskedelmi szerződések tekintetében az angolok a sor végére fognak kerülni. Ezzel szemben Donald Trump annak idején "hatalmas győzelemként" értékelte a referendum eredményét, és szorsabb együttműködést igért a megválasztása esetén.
A brit politikusok elég korán leírták Trumpot, Boris Johnson külügyminiszter többször idiótának nevezte, azonban Trump váratlan diadalával a szigetország vezetőinek a hozzáállása is megváltozott. Theresa May alig várta, hogy gratulálhasson, és mindent elkövetnek, hogy Donald Trump első hivatalos útja Londonba vezessen. Boris Johnson pedig idióta helyett nagyszerű üzletemberként hivatkozott rá.
Az Egyesült Államok új elnökével változnak az politikai erőviszonyok. Az első brit akit Trump fogadott Nigel Farage, a Brexit szellemi atyja volt.
Nagyon nem mindegy, hogy a világ egyetlen szuperhatalma és Nagy-Britannia fő szövetségese hogyan vélekedik a kilépésről. Az unióból távozó Egyesült Királyság a sor végéről akár az elejére is kerülhet, ami nem csak kedvezőbb feltételeket jelenthet a kilépés utáni időszakra vonatkozóan, de már az Európai Unióval folytatandó tárgyalások során is jobb pozíciót biztosít a szigetország számára.
Az 50. cikkely hivatalos benyújtásáig persze mérget nem lehet rá venni, de Trump megválasztásával majdnem minden remény elszállt a Brexit megállítására.
Sajnálom Tony.
A folyamatosan anti-Trump és pro-Hillary üzeneteket közvetítő mainstream média csúnyán beégett. A választási eredményt követően kicsit magukba szálltak, egy-egy cikk, vagy néhány bekezdés erejéig szembenéztek az objektivitás mellőzésével, beismerték, hogy hibáztak, és megígérték, hogy ezentúl most már csakis az igazat, de tényleg. És ahogy várható volt, ezt gyorsan elfelejtették, és azonnali boszorkányüldözésbe kezdtek.
Főbűnösnek megtalálták a közösségi médiát és a "kamuhíreket".
A dolog apropója, hogy a Donald Trump elnökválasztási győzelme utáni sokkban az amerikai média elkezdett magyarázatokat keresni a váratlan eredményre, és rövid úton meg is lett a főbűnös: a techcégek, azon belül is a Facebook az oka, hogy Trump nyerni tudott. A vádak szerint úgy elburjánzottak a Facebookon a durva álhírek, hogy azok már érdemben befolyásolták a választást, ezért tudott nyerni a folyamatosan kamuzó és össze-vissza beszélő jelölt. - Index
A macedón tinédzserek hazai pályán lekampányolták a dollármilliárdos költségvetésből gazdálkodó amerikai híripart? Ez komoly?
És itt nem csak Trumpról, vagy a Brexitről van szó. A kamuhírek már a demokrácia létét is fenyegetik:
A Facebook tudja, hogy milyen tartalomra kattintunk, így ha például szeretünk a gyíklényekkel orgiázó Hillary Clintonról olvasni, akkor a Facebook rendszeresen ehhez hasonló tartalmakat dob fel a hírfolyamunkban. Ez szép lassan megszünteti a különböző álláspontok reprezentálását, szép lassan eltünteti a tényszerűséget a hírfogyasztásban, és komoly veszélyt jelent a demokrácia fenntartására. - Index
Szerintük valahogy szűrni kell a közösségi oldalakon megjelenő híreket, mert az emberek nagy része állítólag hülye és "képtelen megkülönböztetni a híreket az álhírektől".
Zuckerberg enged a nyomásnak, és elárulta, hogy már korábban is rendelkezésre állt az az "eszköz" ami képes kiszűrni az úgynevezett kamuhíreket.
Ugyanez a forrás azt is megerősíti, hogy a Facebooknak már most rendelkezésére áll az az eszköz, amivel véget vethetnének az orosz kamuoldalak és más dezinformációs eszközök terjedésének. - Index
Jól hangzik, de még a Facebook végtelen erőforrásai ellenére is nehéz elképzelni egy olyan "eszközt", vagy algoritmust ami valóban képes megkülönböztetni a tényeket a hazugságoktól.
Ahogy később kiderült, nem a korlátozott fantáziámmal van a probléma, ilyen eszköz ugyanis tényleg nem létezik. A Facebook egy rakás intézkedést készül bevezetni, de végigolvasva világossá válik, hogy 100%-os hatékonyságra és objektivitásra kevés a remény.
Javítják az álhír-felderítő mechanizmusokat.
Könnyebbé teszik a kamu információk bejelentését.
Független harmadik féltől is kérnek majd segítséget a kamu kiszűrésére, elsősorban ezzel foglalkozó szervezetektől.
Megjelölnék azokat a tartalmakat, amelyeket kamunak ítéltek a felhasználók vagy külső szakértők, és ezeket csak egy erre vonatkozó figyelmeztetés után lehetne olvasni.
Csak a jobb minőségű forrásból származó írások fognak megjelenni az üzenőfalon.
A hirdetési politikájuk átformálásával megpróbálják elvonni azokat a pénzügyi ösztönzőket, amelyek a kamuhír-terjesztést támogatják.
Együttműködnek újságírókkal és a híriparral, hogy jobban megismerjék, hogyan kell ellenőrizni a kamut. - Index
Valamiféle szofisztikált algoritmus helyett a felhasználók bejelentéseire, állítólag független harmadik fél, külső szakértők véleményére, valamint a mainstream média segítségére támaszkodnak majd a kamuvadászatban. Szóval csak annyira lesz objektív az álhírek kiszűrése, mint amennyire a szakértők, és a független harmadik fél objektívek.
De a lényeg ide van elásva:
Csak a jobb minőségű forrásból származó írások fognak megjelenni az üzenőfalon.
Ugyan nem tették egyértelművé eddig, de úgy tűnik, hogy az igazság, a tények, a valódi hírek alatt kizárólag a mainstream média által szállított információkat értik.
Pontosabban a Buzzfeed már egyértelművé tette ebben a cikkében, aminek magyar változata itt olvasható.
A Hillary PR ügynökségeként működő mainstream média szerint az az igazság amit ők mondanak, minden más kamuhír. Milyen meglepő. Az egész kamuhíres pánikkeltés célja, hogy korlátozzák az alternatív nézőpontok terjedését a közösségi oldalakon.
Természetesen léteznek szándékosan álhíreket terjesztő oldalak, de a macedón tinédzserek által üzemeltetett oldalakat nagyon könnyű lesz összemosni azokkal alternatív álláspontokat megjelenítő oldalakkal, amelyek olyan hiteles híreket és véleményket szállítanak amikkel a mainstream média nem akar foglalkozni.
Csak hogy egy példát mondjak, a Wikileaks által szivárogtatott Podesta emaileket nagyvonalúan hanyagolta a mainstream, a legtöbb esetben csak annyi figyelemre méltatták őket, hogy oroszhekkerezzenek egy jót. Ha valakit érdekelt a téma, akkor kénytelen volt a fősodratú médián kívül keresgélni.
Mellesleg az önmagát az igazság fényhordozójaként számontartó média elmélázhatna azon, hogy az amerikaiak többsége miért nem bízik az ő véleményükben.
A Gallup felmérése szerint mindössze az amerikaiak 32% bízik a mainstream hírközlésének korrektségében. Ez talán valamivel még több mint ahány orosz bízott a Pravdában 1982-ben a totális cenzúra és a véleményszabadság teljes elnyomása mellet. Azonban amíg a mainstream tényleg nem változtat az elfogult, egyoldalú tájékoztatási gyakorlatán, addig saját maguk, a velük szembeni bizalmatlanság is hozzájárul az alternatív nézetek, és a kamuhírek terjedéséhez.
Akkor most ki a hülye?
