A CNN az egyik cikkében 24 magyarázatot gyűjtött össze arra a kérdésre, hogy miért nyerhette meg az elnökválasztást Donald Trump. És ez még csak a jéghegy csúcsa.

Van aki a Facebookot okolja, vagy a közösségi médiát általában, az alacsony részvételt, a rasszista fehér nőket, a rasszista fehér férfiakat, az oroszokat, a független jelölteket, James Comey FBI igazgatót, blablabla bla bla.

Valószínűleg ezeknek az okoknak valamelyikével, vagy akár az összessel találkoztál már.

Hillary Clinton szerint a vereséget az FBI igazgató, James Comey okozta.

Clinton szerint az FBI igazgatója, James Comey azzal, hogy 11 nappal a választás előtt írt egy levelet a kongresszusnak Clinton kínos email-botrányával kapcsolatban, újra közbeszéd témájává tette az ügyet. Amivel pedig azt akadályozta meg, hogy Clinton optimista üzenettel zárhassa kampányát. - Index

Hogy ezt hivatalosnak tekinthetjük-e azt nem tudom, viszont Clinton azoknak mondta ezt, akik dollármilliókat öltek az elbukott elnökségébe, érthető, hogy önmagán, illetve a kampánystratégián kívülálló okokra hivatkozik.

Nem állítom, hogy a CNN oldalán, vagy a máshol megjelent magyarázatok nem lehetnek helytállók, valószínűleg a felsoroltak közül több körülmény egyszerre is közrejátszhatott bizonyos mértékben, én azonban úgy érzem, hogy a lényeg hiányzik.

Ismétlem magam, de megint le kell írnom: ezeknek az utólagos magyarázatoknak a többségét a mainstream média szállítja, ugyanaz a média amely gyakorlatilag kizárta Donald Trump elnökségét.

A lényeg pedig a gazdaság. Trump győzelmét elsősorban az Egyesült Államok gazdasági problémái okozták. A mainstream médiának ez a válasz kényelmetlen, mert általában az amerikai gazdasági fellendülésről cikkeznek. Hülyén nézne ki ha hirtelen szembemennének a saját narratívájukkal.

A esemény utáni megmagyarázóknál több figyelmet érdemelnek azok akik előre szóltak, hogy Trump győzni fog, és azt is megmondták, hogy miért.

A hardcore demokrata Michael Moore júliusban az írta a blogján, hogy Trump lesz az elnök. Ezt még megismételte néhányszor az elnökválasztást megelőző időszakban. Moore elsősorban a gazdasági okokra hivatkozott. Azoknak az államoknak a gazdasági állapotára, ahol gyakorlatilag eldőlt a elnökség sorsa.

De nem Michael Moore volt az egyetlen jóstehetség. Alan Abramowitz Time for Change modellje agusztusban Trumpot ítélte esélyesebbnek. Ray Fair közgazdász elnökjövendölő módszere, illetve Allan Lichtman történész elemzése is Trumpnak előlegezte meg az elnökséget.

Ami a közös ezekben a láthatóan jól működő modellekben, hogy néhány állandó tényezőn kívül a meghatározó változó a gazdaság állapota.

Donald Trumpot divatos párhuzamba állítani az osztrák festővel, de én nem azért csinálom mint általában szokás.

Hitler pártja 1928-ban 2.6%-ot kapott a választásokon, alig 2 évvel később a pénzügyi válság kirobbanása után  1930-ban már 18.3%-ot, majd 1932-ben 37.3%-ot. Vitathatatlan, hogy az 1929-ban kirobbant válság lényeges szerepet játszott Hitler hatalomra jutásában.

A 2008-as összeomlás kialakulásához Obamának ugyan nem sok köze volt, azonban a kilábalás a válságból még óvatosan fogalmazva is felemásra sikerült. Ha hihetünk az amerikai kormány hivatalos adatainak, akkor valamiféle fellendülés tapasztalható országosan, de az alacsony kamatok és a Quantitative Easing hatásai eltérően érintették a társadalmi csoportokat, illetve az USA különböző államait is, ami megfigyelhető a területi illetve a társadalmi egyenlőtlenségek növekedésében. Az olcsó pénz csak ott fejt ki pozitív hatást ahol bekerül a rendszerbe.

Az amerikai kormány és a média által propagált fellendülés azokban az államokban volt a legkevésbé tapasztalható amelyek eldöntötték az elnökválasztást.

Hillary félrebeszél, viszont Bill Clinton kampányfőnöke már 1992-ben tudta a Trump siker titkát: it's the economy, stupid.